Mivel sokan úgy tartják ennek a genusnak a fajai a legszelídebb  madárpókok,gondoltam írok pár sort róluk általánosságban.

Az első és gyakori tévhit hogy az Avicularia genusnak a tagjai nem rendelkeznek  irritáló szőrzettel. Ez nem igaz. Ők is ugyanúgy rendelkeznek ezzel a védekező ˝eszközzel˝ mint például a Grammostola vagy a Brachypelma fajok, igaz ezt nem rúgják, mint a többi genus tagjai általában. Ezeket, az irritáló szőröket ők a lakóhálójukba szövik bele. Ezt hamar megtapasztalja az aki a terrárium takarításánál,kézzel összesodorja hálójukat. Ezért ezt ne tegyük soha.

A második tévhit hogy ez a genus nagyon szelíd,kiszámítható fajokból áll.

Ez nagy átlagban igaz,de mindig vannak kivételek,fajok és egyedek esetében is.

Az Avicularia laeta például kifejezetten defenzív faj. Gyakran felveszi a támadóállást és ki is csap. Az Avicularia metalica az egyik legnyugodtabb faj nálam

Mégis nem rég az egyik ismerősöm lemarta egy haldokló nőstény. Az állat a vedlés után diszkinetikus szindróma tüneteit mutatta. Elhívott hogy nézem meg az állatot,mit lehet  vele kezdeni. Mikor ki akarta venni a haldokló állatot az az utolsó erejével még belemart!

A marás valószínűleg már nem tartalmazott mérget,mert a srácnál semmilyen tünet nem mutatkozott a mechanikai sérülés okozta fájdalmon kívül.

Az Avicularia versicolor is a kiszámíthatatlan fajok közé tartozik,bár sokan szelíd, békés állatnak tartják! Bizony nem ritka az ˝agresszív˝ viselkedés náluk sem. Bizony ha kézre vesszük őket és megijednek egy rossz mozdulattól vagy épp véletlen rájuk fújunk marni fognak. Vedlés után az amúgy békés egyedek is támadóan lépnek fel illetve nem megfelelő táplálás esetén az éhes versicolor is mar. A mérgük nem veszélyes az emberre (ez az egész genusra igaz),de maga a marás is elég fájdalmas ahhoz hogy inkább kerüljük a közvetlen fizikai kontaktust ezzel a fajjal.

Saját tapasztalataim alapján a kiszámíthatatlan fajok közé tartozik (bár az egyik legbékésebb fajként említik több helyen is) az Avicularia purpurea is. Elsősorban ez a faj inkább a passzív védekezést választja : szinte kimozdíthatatlanul kapaszkodik a hálójába. Ha mégis sikerül kiszednünk belőle, örült rohanásba kezd. Viszont nálam többször több egyednél is előfordult hogy támadópózt vettek fel:

Amennyiben nem hagytam fel az aktuális, öt zavaró tevékenységemmel bizony martak is (szerencsére soha nem belém).

Ezért mindenkinek javaslom hogyha szabad kézzel nyúl egy állathoz mindig ellenőrizze  le az adott állat épp aktuális hangulatát! Soha, a legszelídebb egyed esetén sem a ˝rutin˝ vezessen senkit! Ezek az állatok is pókok és mint ilyenek bármelyik pillanatban marhatnak, akármennyire is nem ez a jellemző viselkedés rájuk.